A boka stabilitásának megsegítése gyógytornával
A boka instabilitását számtalan tényező előidézheti, ezáltal a folyamatos megerőltetés, a korábbi sérülések, de akár még az alkati tényezők is. A legtöbb esetben a krónikusan instabil boka azokat érinti, akiknek volt már kisebb vagy nagyobb mértékű bokasérülésük, hiszen ilyenkor károsodhat a testrész úgynevezett aktív és passzív védelmi rendszere is. Ehhez nem kell feltétlenül törésre gondolni, egy ficam vagy rándulás egyaránt előidézhet efféle problémákat, ezért nagyon lényeges, hogy minden esetben, a legjelentéktelenebbnek tűnő sérülés esetén is gyógytornász felügyelete mellett történjen a rehabilitáció. Mindez különösen fontos abban az esetben, ha lábunkat sportoláskor vagy a munka során is sokat használjuk!
A gyógytorna feladata ilyenkor leginkább az, hogy a motorikus megközelítés mellett minden oldalról megerősítse a bokát, legyen szó akár az egyensúly, akár az erő vagy a koordináció fejlesztéséről. Ezt egészíti ki a szenzoros ingerekkel való kezelés, ami egy rendkívül fontos segítség a teljes rehabilitáció tekintetében, hiszen a bőr, az ízületek és az izmok receptorainak ingerlése nagyon pozitívan hat a páciens egyensúlyozási képességeire, amivel növelhető a boka stabilitása.
Bokastabilitás elérése gyógytornával
A boka stabilitásának terápiája során a gyógytorna elsődleges feladata az ízületek mobilizációja, ezáltal a bokához és a lábhoz kapcsolódó minden fontosabb ízület alapos ingerlése és erősítése. Ezt rendszerint a vádli nyújtásával egészíthetjük ki, ami a közhiedelemmel ellentétben rendkívül fontos ahhoz, hogy a boka megfelelően stabil maradhasson. Elérhetjük mindezt olyan klasszikus mozdulatsorokkal is, mint a faltámasz, a lényeg az, hogy az izomhoz és az ínakhoz kapcsolódó receptorok ingerlése alaposan megtörténjen, amit olyan speciális gyakorlatok is kiegészítenek, mint amilyen példának okáért az Achilles ín nyújtása.
A gyógytorna során motoros és szenzoros ingereket egyaránt fontos adni a gyenge és instabil bokának, amit nagyon nehéz szétválasztani az egyes gyakorlatok során, hiszen lényegében minden egyes motoros tevékenység egyben szenzoros ingerekkel is együtt jár, hovatovább a szenzoros ingereknek egyaránt van motoros hatásuk. A terápia során tehát a motoros és a szenzoros rész szétválasztása leginkább elméleti síkon történik, a páciens ebből rendszerint nem sokat vesz észre, legfeljebb csak azt, hogy vannak intenzívebb, és kevésbé mozgásigényes gyakorlatok.
Fontos, hogy az instabil boka problémáját ne vegyük félvállról, ezáltal lényeges, hogy a gyógytornát mindig olyan szakavatott gyógytornász felügyelete mellett végezzük, aki ismeri kortörténetünket, hovatovább személyünkhöz, munkánkhoz vagy sportunkhoz illeszkedő gyakorlatokat állított össze azok milyenségét, intenzitását és ismétlésszámát tekintve.