A szívbetegek számára egy életen át fontos a gyógytorna

A modern társadalom, illetve a géporientált munkahelyek megjelenésével szinte egyidejűleg gombamód szaporodni kezdtek az olyan állások, melyek messze nem járnak annyi fizikai aktivitással ami elegendő lenne ahhoz, hogy biztosítsák számunkra a napi ajánlott testmozgás mértékét. 

A legrosszabb az egészben mégis az, hogy a munka utáni időszakot is csak nagyon kevesen fordítják arra, hogy aktívan pihenjenek, avagy mozogjanak valamit, hiszen nagyon sokan kénytelenek egyszerre két munkahelyen dolgozni, vagy ellátni az egyre tetemesebb otthoni teendőket, így nem csak a mozgásra, a megfelelő regenerálódásra, pihenésre és még az alvásra sem marad elég idejük.

A probléma kapcsán sokan úgy vélik, hogy csak a nyugati társadalmak gondja, de a valóságban már Magyarországon is minden második ember ebbe a kategóriába sorolható, a népesség fizikai aktivitása ugyanis az utóbbi években drasztikus mértékben lecsökkent.

Statisztikák bizonyítják például, hogy a magyarok 80-90 százaléka messze nem mozog annyit, mint amennyi egészségének megőrzéséhez szükséges volna. Nagyobb baj, hogy sokan egyáltalán nem veszik elég komolyan, hogy a mozgásszegény életmód rengeteg betegség melegágya lehet, így közvetlen összefüggés fedezhető fel a kevés mozgás, és a koszorúér betegségek, valamint a szív- és érrendszeri problémák, illetve az ezekből fakadó korai elhalálozás között. Saját egészségünk megőrzésének érdekében tehát nagyon fontos lenne egyrészt tájékozódni, másrészt pedig mielőbb tenni is valamit a megelőzés miatt.

Ha valakinek az elhízásból kifolyólag szívproblémája alakul ki, vagy veleszületett rendellenesség miatt kerül sor például műtétre, akkor kevesen tudják, de a rendszeres gyógytorna hozzá tartozik a későbbi mindennapokhoz és a rehabilitációhoz. Sőt mi több, a folyamat – ha adott rá a lehetőség – sok esetben már a beavatkozás előtt megkezdődik, így a betegek nem csak a műtét utáni torna jelentőségét ismerhetik meg, hanem elsajátíthatják többek között például a helyes légző- és köhögéstechnikákat is. A kórházakban ez rendszerint a kardiológián, azon belül az intenzív-, később a fekvőbeteg osztályon történik.

Műtét utáni rehabilitáció

Amennyiben a kardiológiai problémáktól szenvedő betegek rehabilitációjáról beszélünk, azt nagy általánosságban három, egymástól jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk fel.

A folyamat első fele egy kéthetes ciklus, amely az úgynevezett akut történéstől számított első két hétig tart. Ebben az intervallumban a gyógytorna célja az, hogy az elnyújtott ágynyugalom által előidézett káros hatások megelőzhetők legyenek, miközben felmérésre kerül a beteg pszichés-, és szomatikus állapota is.

A tényleges gyógytorna tehát már az intenzív osztályon kezdetét veszi, és egészen a beteg távozásáig bezárólag a kardiológián folytatódik tovább, miközben kialakításra kerül a helyes és egészséges életmód, amihez a szükséges tájékoztatókat is megkapják a páciensek, akik elsajátíthatják továbbá az egyes időszakok kapcsán kerülendő-, illetve kötelező jelleggel végzendő mozgásformákat.

A rehabilitáció második szakasza maga a lábadozás. Ez még mindig egy relatíve korai állapot, amely a problémát követő harmadik héttől tart és átlagosan három hónapig húzódik. A gyógytornák ebben az esetben már alacsonyabb intenzitással végzett, könnyebb mozgásformákból és légző-gyakorlatokból épülnek fel egészen addig, amíg a beteg elég erőssé nem válik a terheléses EKG teszthez. A lábadozás természetesen a harmadik hónap után is tart, de ez már nem feltétlenül kórházi keretek között, átlagosan – bár páciensfüggő is – a probléma utáni hatodik hónapig áll fenn, és egy olyan fizikai edzésprogramról van szó, amely szigorú orvosi felügyelet mellett zajlik.

A harmadik szakasz lényegében az, amelyik a kórházi rehabilitációt követően a beteg élete végéig tart, hiszen a szívbetegeknek ezt követően egész életükben gyógytornára lesz szükségük, amit elsajátíthatnak saját maguk, de sokkal hatásosabb – nem mellesleg biztonságosabb és változatosabb is –, ha egy szakavatott gyógytornászt választanak maguknak ebből a célból.

A rendszeres torna nem csak azért fontos, mert segítenek a sikeres szívműtétek és egyéb kardiológiai beavatkozások által elért eredmények hosszabb távú megőrzésében, hanem abban is, hogy megakadályozzák például az érelmeszesedés rosszabbodását. A rendszeres mozgás ezen túlmenően kiemelkedően kedvezően befolyásolja az embereknél a vérnyomás és a koleszterinszint értékét, de a cukorbetegség kialakulása is megelőzhető vele, sőt képes javítani az érintett betegek fizikai és lelki állapotán is, ami óriási segítség és alapfeltétel is ahhoz, hogy a páciensek elengedhetetlen életmódváltása hatékony lehessen.