A váll- és a karizom erősítése gyógytornával

A vállak és a karizmok rendszerint nem azok a tipikus testrészek, amelyek az idő előrehaladásával problémássá válnának, hiszen alapvetően nem viselnek nagy terhet, ritkán kopnak ki, és éppen ezért gyógytornát is csak nagyon kevés alkalommal kell alkalmazni velük kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet velük probléma.

Amennyiben például egész életünkben nagy megerőltetésnek voltak kitéve a kezeink, mert sportoltunk vagy fizikai munkáztunk, esetleg egy súlyos baleset, például váll vagy kulcscsonttörés ért minket, akkor annak helyrehozatalához rendkívül fontos lehet a gyógytorna. A vállak és a karok ugyanis nagyon tudnak fájni ilyen esetekben, sőt mi több, a problémás gerinc is kisugározhat ide, éppen emiatt fontossá válhat a testre szabott gyógytorna alkalmazása az itteni izmok és ízületek regenerálásához.

Mielőtt azonban rátérnénk a speciális gyakorlatokra, nagyon fontos, hogy betartsunk pár alapszabályt. A leglényegesebb, hogy a váll és a karizom érzékeny testrészek, amelyeket probléma esetén tilos túlterhelni, mert az akár beláthatatlan következményekkel is járhat. Éppen emiatt a gyakorlatokat mindig egy szakképzett gyógytornásztól sajátítsuk el, és amennyiben otthon alkalmazzuk őket, akkor is figyeljünk oda arra, hogy se az ismétlésszámot, se a gyakorlatok milyenségét tekintve ne terheljük meg magunkat.

A torna alaphelyzete egyébiránt egy kényelmes ülő testhelyzet, amelynek során egyenes derékkal, egyenes állal és vállakkal, fejünket felfelé nyújtózva hajtjuk végre az alábbiakat.

A vállak és a karizmok gyógytornája

  • Emeljük fel az egyik kezünket, miközben a másikat tartsuk szorosan magunk mellett. A felemelt karunk kissé előrébb áll a törzsvonaltól, miközben a leengedett inkább hátrébb. Ebben a helyzetben óvatosan felemeljük a fejünket úgy, mintha megnéznénk a magasba nyújtott tenyeret, majd lassan leszegjük, hogy a hátrébb lévő tenyerünket is lássuk. A gyakorlat lényege az izmok kieresztése és nyújtása, éppen ezért lassan, de folyamatosan végezzük, és nagyjából öt ismétlés után cseréljünk kezeket.
  • Ha a nyakunkat és a vállainkat ezzel kilazítottuk, és ezt valóban érzékeljük is, akkor rátérhetünk a második gyakorlatra. Ehhez a kezünket a testünk előtt kényelmes tartásban összekulcsoljuk, majd ebben a helyzetben az összekulcsolt kezet először jobbra, illetve balra mozgatjuk el úgy, hogy a mozdulatot a fejünkkel követjük. Lényeges, hogy a végpontokhoz érve a gyakorlatot nyújtsuk és tartsuk ki, hiszen a lapockák közötti izmokat csak így tudjuk jól megnyújtani vele.
  • Ha már nincsenek fájdalmaink és a gyógytorna haladó szakaszában vagyunk, akkor felkelhetünk a székről. Álljunk csípőszéles terpeszbe, párhuzamosan előrenéző lábakkal. Emeljük meg a karjainkat oldalirányba – nagyjából vállmagasságig –, majd eresszük vissza. A mozdulatokat lassan hajtsuk végre, és vállmagasságnál tovább soha ne emeljük a kezünket. Később megbolondíthatjuk mindezt kisebb súlyokkal is.
  • Ugyanebben a kiinduló helyzetben karjainkat magunk előtt vállmagasságig emeljük úgy, hogy tenyereink lefelé nézzenek. Ezt követően karemelgetést hajtunk végre úgy, hogy leengedjük a lábainkhoz, majd újra fel magunk elé, miközben a felsőtestünk lehetőség szerint mozdulatlan marad.
  • Egészen haladók számára ajánlott a karkörzés is! Ehhez is csípőszéles terpeszbe állunk, karjainkat oldalsó középtartásba helyezzük. Ebben a testhelyzetben teszünk kisebb karkörzéseket először előre, majd utána hátra. Minél jobb a vállunk, annál nagyobb köröket írhatunk le, de kezdetben ne terheljük túl.