Erősítő gyógytorna a fej és a nyak fájdalma ellen

A gyógytorna egyik alapja, hogy az izmok vérkeringésének beindításán, illetve az általános frissítésen túl képes legyen megerősíteni azokat az izmokat, amelyek hajlamosak megkötni és letapadni. Példának okáért erre azért lehet szükség a hátizmok esetében, mert néhány erőteljesen beálló mélyizom hajlamos annyira megkötni, hogy az elősegíti a gerinc elferdülését. Az erősítő gyógytorna természetesen otthon is elsajátítható, illetve alkalmazható, de érdemes legalább az első néhány alkalommal felkeresni egy szakszerű gyógytornászt annak érdekében, hogy biztosan helyesen tanuljuk el, illetve jól alkalmazzuk a gyakorlatokat. Mindez különösen igaz a nyaki izmok tornáztatásakor, hiszen ezek egyrészt nagyon érzékenyek, másrészt pedig könnyű olyan feladatokat is belevinni a tornába, amelyek bár talán akkor jól esnek, de hosszabb távon tovább rontják a helyzetünket.

Mielőtt hozzákezdenénk

Mielőtt azonban belekezdenénk a nyak- és a fej egyes izmait erősítő gyógytorna gyakorlásába, érdemes kiemelni, hogy csak akkor álljunk neki, amikor a gyógytornász már elmulasztotta a fájdalmainkat, illetve azok már elviselhetővé váltak, de ekkor is kimagasló figyelmet szenteljünk a bemelegítésnek, ami legalább 5-10 percig tartson. Kezdjük mindig ezt mélylélegzéssel, óvatos fejbiccentésekkel, karkörzéssel, törzsdöntéssel, amire éppen időnk és energiánk van.

Fontos még, hogy minden egyes gyakorlatot a lehető legnagyobb odafigyeléssel végezzük el úgy, hogy közben testünk minden rezdülésére is odafigyelünk. Fájdalom vagy zsibbadás esetén az adott gyakorlatot soha ne erőltessük. Ne feledjük: egyfajta regenerációs folyamat is zajlik az erősítés mellett, egyszóval türelmesnek kell lennünk magunkkal, akár fiatal, akár idős szervezetről beszélünk.

A fej és a nyak erősítő gyógytornája

Amennyiben a megfelelő bemelegítésen túlvagyunk, a fej és a nyak erősítő gyógytornájához helyezkedjünk el kényelmesen egy széken, támasszuk ki a derekunkat, ha kell, vegyük le a cipőnket és ügyeljünk rá, hogy a combunk vízszintes legyen. Ez az alaphelyzet, amire a következő gyakorlatokat építsük fel:

• Próbáljuk meg csak a fejünk tetejét – az állunk mozdulatlanságával – felfelé nyújtani, miközben két kezünket tenyérrel felfelé egyaránt megnyújtjuk. Mindezt ciklusosan, tehát egy nyújtást egy lazítás követ legalább ötször.
• Biccentsük a fejünket előre, majd hátra laza karral. A gyakorlat akkor hatásos, ha az állunk eléri a mellkasunkat előrehajtásnál, hátrahajlításnál pedig a plafonra merőleges az arcunk. Ismételjük ötször.
• Ezután oldalirányba biccentünk balra és jobbra úgy, hogy az állunk nem fordul ki. Ez nem könnyű, mert az áll mozog ilyenkor, de korrigáljuk, és érezzük a húzódó nyakizmokat. A karok ilyenkor is lazák, az ismétlésszám pedig újfent ötös.
• A következő gyakorlat során egyszerűen jobbra és balra fordítjuk a fejünket, mintha merev testtel jobbra és balra néznénk. Vigyázzunk, és csak addig forgassuk a fejünket, amíg a végponthoz érünk, ahol a fájdalom és a feszülés még elviselhető. Erőltetni nem szabad ezt sem, az ismétlés pedig mindkét irányba öt-öt.
• Az utolsó gyakorlat során a fejünket előrebiccentjük úgy, hogy az állunk érintkezzen a mellkasunkkal. Ha ezzel megvagyunk, ebből az alaphelyzetből óvatosan elfordítjuk a fejünket a jobb, majd a bal vállunk irányába úgy, hogy az állunk közben végigsimítja a mellkasunkat. Elsőre nem lesz könnyű – az is lehet, hogy érintkezni sem fog az áll és a mellkas –, de ne erőltessük, ne húzzuk túl, inkább csak finoman, amit az izmaink engednek.