A neurológia betegségeknél a gyógytorna szerepe

Általánosságban kijelenthető, hogy a gyógytorna alkalmazása semmilyen neurológiai betegség esetén nem lenne tilos, még a fájdalmas gerincbetegségek mellett is erősen ajánlott, mindössze helyesen kell kiválasztani a kapcsolódó nehézségi fokozatot, az időtartamot, valamint természetesen a gyakorlatok mennyiségét és milyenségét is, hiszen egy gerincműtét után értelemszerűen lényeges az elővigyázatosság.

Rengeteg tudományos kutatás igazolja, hogy bár a neurológiai betegségek esetén a mozgásszervi panaszokat általában sokadlagos, mondhatni élhető problémaként kezeli az orvostudomány, azonban megfelelő és rendszeres gyógytorna esetén kifejezetten jó eredményeket lehetne elérni az életminőség általános javításáért. Lássuk, hogy milyen neurológiai betegségek esetében lenne szükség minden esetben a gyógytornára!

Stroke

A stroke kapcsán rendkívül meglepő, de gyakran még az utókezelésskor is csak ritkán, a legtöbbször a beteg vagy a hozzátartozó külön kérésére írnak fel gyógytornát az orvosok, holott kísérletek igazolják, hogy ilyen probléma esetén már a szélütés utáni első órában szükséges lenne megkezdeni bizonyos gyakorlatokat azért, hogy mérsékelni lehessen bizonyos visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható változásokat. Az agyvérzés és az agylágyulás esetén például könnyedén megelőzhető lenne a mélyvénás trombózis kialakulása a gyógytornával.

Nyilván vannak kivételek, így a lázas betegeknél, vagy abban az esetben, ha a páciensnek 200 Hgmm a vérnyomása, akkor a gyógytorna ellenjavalt, de akut stroke esetében még a láz sem jelent kizáró tényezőt, az ilyenkor passzív végtagok átmozgatására óriási szükség van, méghozzá a speciális légzőtorna, a lapocka kimozgatása vagy a beteg átforgatása mellett. Nyilván az orvosok részéről fontos, hogy a gyógytorna idejére a vérnyomást mindig biztonságos szintre csökkentsék, hiszen a bénulással járó stroke esetén életmentő is lehet néhány átmozgató gyakorlat.

Perifériás bénulás

Perifériás bénulásnak nevezzük azokat az eseteket, amikor idegi alapú gyulladások vagy a porckorongsérv kiszakadása esetén a végtagok átmenetileg bénult, esetleg mozgáskorlátozott állapotba kerülnek. Ilyenkor a gyógytorna – nyilván kellő fokozatosság és enyhe megerőltetés mellett – feltétlenül alkalmazandó, méghozzá egyéb fizioterápiás gyakorlatok mellett. A betegek számára a mozgás ráadásul még akkor sem ellenjavalt, ha esetleg általános fájdalom figyelhető meg, vagy maguk a gyakorlatok járnak némi fájdalommal, a betegnek ilyenkor természetesen fájdalomcsillapító készítmények adhatók.

Parkinson-kór

Egyike a leggyakoribb neurológiai betegségeknek, mégis szinte soha nem alkalmaznak gyógytornát a Parkinson-kórtól szenvedő betegeknél, vagy csak nagyon ritkán. Márpedig a megfelelő gyakorlatoknak igencsak fontos szerepe van a betegség kapcsán, hiszen gyógytornával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a tünetek ne váljanak súlyosabbá, lévén így oldhatjuk az izmok merevségét, ellensúlyozhatjuk a mozgásszegénységből fakadó kellemetlenségeket, mindezt ráadásul teljes ellenjavallat nélkül. Mindemellett kiemelendő, hogy a Parkinson-kóros betegek számára a torna nemcsak testileg, hanem szellemileg egyaránt rengeteg javulást idézhet elő!

Csecsemőkori bénulás

Bár manapság már ritkább probléma, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt, azonban a cerebrális parézis, vagyis ismertebb nevén csecsemőkori bénulás még mindig nem egy olyan betegség, amit 100 százalékosan ki tudnának szűrni, illetve meg tudnának akadályozni az orvosok. Kialakulása esetén annyira fontos a gyógytorna elkezdése már az első hét hónapban, hogy a megfelelő kezelés a beteg egész életminőségét és kilátásait meghatározhatja a jövőre nézve. Ennek az oka, hogy a csecsemők neurológiai fejlődése ebben az időszakban kifejezetten fontos, ezáltal az időben megkezdett kezelés még közepesen súlyos esetekben is lehetővé tenné, hogy a beteg felnőttként képes legyen rokkantként ugyan, de ellátni saját magát, mindemellett pedig késleltetni a szövődmények kialakulását.