Légzésjavító gyógytorna asztmások és allergiások számára

Asztmával és allergiával élni még a betegségek legenyhébb formáiban is igencsak kellemetlen. Sokan nem is sejtik, hogy az efféle problémáktól szenvedő emberek számára egyáltalán nem olyan magától értetődő egy egyszerű lélegzetvétel, ellenben könnyedén azzá tehető abban az esetben, ha a légzéshez kapcsolódó izmok speciális légzésjavító gyógytorna révén megerősítésre kerülnek.

A légzéskoordinációról

A légzést ugyanis izmok, izomcsoportok sokasága szabályozza, és bár sem az asztma, sem az allergia nem olyan betegségek, amelyek hatást gyakorolnának ezekre, de amennyiben a légzést segítő izmok gyengék, akkor az efféle problémák könnyedén súlyosbíthatják tüneteinket. Ezért nagyon fontos, hogy a légzéskoordinációhoz hozzájáruló izomzatot a lehető legalaposabban megerősíthessük annak érdekében, hogy csökkentsük, enyhébb esetben pedig akár teljesen el is tüntessük az asztmát vagy az allergiát. Azt ugyanis nem árt tudni, hogy mindkét betegség esetében az okozza a legnagyobb gondot, hogy a tüdő nem tud maximális kapacitással működni, ezáltal a beteg képtelen elegendő friss oxigént beszívni és kifújni, így szén-dioxiddal telített levegő gyűlik össze a tüdejében, ami segédeszköz – például valamilyen inhalációs eszköz – hiányában nehézlégzést, fulladást idézhet elő.

A légzésjavító gyógytornát Carl Stough, egy amerikai szakember dolgozta ki az imént megnevezett hipotézisen alapulva annak érdekében, hogy az asztmás és allergiás betegek a kifújáskor a lehető legtöbb szén-dioxidot tudják kiüríteni a tüdőből. Ehhez meg kell erősíteni a rekeszizmokat, hiszen csak is akkor van lehetőség arra, hogy a levegő befelé és kifelé egyaránt hatékonyabban mozogjon. A gyakorlatok alkalmazásával és az izmok megerősödésével az asztmás beteg lehetőséget kap arra, hogy saját maga enyhítse rohamai súlyosságát, enyhébb probléma esetén pedig akár a teljes gyógyulás is megvalósítható vele.

Mindehhez fontos megtanulni a légzéskoordináció módszerét, amihez konkrétan semmi másra sem lesz szükségünk, csak kezdetben egy jó gyógytornászra – a gyakorlatok helyes elsajátításához ez kiemelkedően fontos –, elegendő kitartásra, valamint szabadidőre, hiszen a gyógyuláshoz hasonlóan a gyakorlatokat sem lehet siettetni.

A légzéskoordinációs gyógytorna elsajátítása lépésről-lépésre

• A légzéskoordinációs gyógytorna ülve és állva egyaránt végezhető, de sokkal kényelmesebb, ha inkább háton fekve alkalmazzuk úgy, hogy a földön fekve a fejünk és a térdhajlatunk alá is teszünk egy párnát. Ez az a testhelyzet ugyanis, amiben a rekeszizmok a legjobban el tudnak lazulni, és legalább a gravitáció ellen nem kell dolgozniuk, mert a be- és kilégzés során soha nem szabad erőlködnünk.
• A gyakorlat megkezdése előtt lazítsuk el az állkapcsunkat és nyissuk ki a szánkat, de messze nem azért, hogy csak azon keresztül lélegezzünk, hanem azért, hogy a légutak szabadok legyenek.
• Ebben a testhelyzetben vegyünk egy mély levegőt lassan és kimérten, majd számoljunk nagyon halkan, a számokat ténylegesen kimondva tízes sorozatokban. Ez azért előnyös, mert a hangszálak közötti rések nyitottak maradnak, és el tudják nyújtani a kilégzés idejét. A számolást addig folytassuk kilélegezve, amíg az egy reflexszerű gyors és nagy belégzést nem vált ki. Ezt a gyakorlatot ismételjük meg legalább ötször!
• A gyógytorna következő fázisa ugyanebben a testhelyzetben zajlik tovább, lényege pedig, hogy a kilégzés során már hallhatóan számoljunk. Ez a rekeszizmok számára sokkal nehezebb feladat, hiszen a kilégzéskor fokozatosan nő az ellenállás. Ezt a gyakorlatot is ismételjük meg legalább ötször, de soha ne erőlködjünk közben.
• Tovább nehezíthetjük a gyakorlatot azzal, hogy a hangos számlálás és kilégzés közben fokozatos időközönként a mellkasunk felé húzzuk a térdünket és a lábfejünket, vagy a padlóról emelgetve finoman emelgetjük és lengetjük jobbra-balra a lábunkat.
• Még tovább emelhetjük a nehézséget azáltal, hogy a láblengetés mellett a légző gyakorlat mellé a kezünket is bevonjuk. Emeljük a karjainkat a mennyezet felé, és hintáztassuk őket jobbra majd balra, amivel lazul a váll, és csökken a feszültség a hát alsó részében, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy a rekeszizom megfelelően kilazuljon, illetve a bordák szabadon tudjanak mozogni. Ami lényeges, hogy a karlengetést kizárólag kilégzéskor végezzük, belégzéskor mindig térjünk vissza nyugalmi állapotba.
• Ezt a folyamatosan nehezedő gyakorlatsort naponta legalább egyszer végezzük el a megadott ciklusokban, és alig egy-két hónapon belül érezhetjük is az eredményét.