Stroke után is sokat segíthet a gyógytorna

Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy gyógytornára csak és kizárólag közvetlen mozgásszervi betegségek esetén lehet szükség, azonban rengeteg olyan probléma alakulhat ki az emberi szervezetben, ami közvetett formában érinti csak ezt a területet, de a megfelelő életminőség visszaszerzéséhez elengedhetetlen a megfelelő mozgásterápia. Az egyik ilyen betegség többek között a stroke, ami rendkívül negatív hatást gyakorolhat a mozgásszervekre, azonban a részleges bénulások sok esetben akár teljes mértékben visszafordíthatók lehetnek kitartó és célzott gyógytorna mellett.

Szinte minden eset maradandó károsodással jár

Magyarország amilyen aprócska, világviszonylatban olyan előkelő helyet foglal el a szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében, így évente több tízezer ember kap itthon agyérgörcsöt. A stroke sajnos rendkívül veszélyes, amit jól mutat, hogy a betegek egy jelentős része egy hónapon belül bele is hal, de akik túlélik, azok is rendszerint kénytelenek lesznek elviselni maradandó testi- és mentális károsodásokat.

Bár a stroke hátterében számtalan tényező húzódhat, az agyérgörcs után a legtöbbször a test féloldali bénulása marad vissza. Ennek folyományaként a betegek gyakran nemcsak hosszú kórházi és rehabilitációs kezelésre szorulnak, hanem olyan kísérőjelenségeket is el kell viselniük, mint a problémás látás, hallás, beszéd, nyelés, egyensúly vagy éppen hólyagműködés. Bármilyen probléma is merül fel a betegség kialakulása után, az idegrendszeri károsodások speciális és egyben célzott gyógytornát igényelnek, ahol a szakember felkészültsége és alapossága döntő fontosságú lehet a páciens későbbi felépülésében.

A cél ugyanis ilyen esetben az, hogy a gyógytorna által a beteg ismét önálló életet élhessen. Hogy ez milyen szinten valósítható meg, az sok esetben a károsodás mértékétől, valamint a beteg kitartásától és korától is függ. Talán meglepő lehet, de a célzott gyakorlatok olyan korábban már ismert képességek újratanulását hozhatják elő a betegekből, mint a járás, az alapvető kézmozgások, vagy például a beszéd, ami a legtöbb agyérgörcsöt kapott betegnél jelentős mértékben sérülhet. Rengeteg olyan eset ismert, hogy a sikeres gyógytornák után a betegek teljes egészében visszanyerték korábbi életminőségüket, ezáltal visszatérhettek a munkába vagy kedvenc időtöltésükhöz, de ehhez nemcsak a gyógytornász felkészültségére, hanem a beteg kitartására és elszántságára is ugyanolyan nagy szükség van.

A stroke utáni gyógytornás terápia felépítése

A stroke utáni gyógytorna azért nagyon összetett feladat, mert a terápiát nemcsak fizikai-, hanem mentális oldalról is meg kell tervezni. Az első feladat tehát mindig az állapotfelmérés, hogy a terapeuta megfelelően feltérképezze, pontosan milyen képességek és területek sérültek, ezáltal hol és min kellene, illetve lehetne javítani. Ezt követően kerülhet csak sor a mozgásformák megtervezésére, aminek a lényege az, hogy a lehető legtöbb inger érje a beteget, aki ezzel gyakorlatilag újra megtanulja használni a kezét, a lábát, a száját, az ujjait és ráérez azoknak a területeknek a mozgatására is, melyek gyakorlatilag elfelejtődtek. Nagyon fontos, hogy a gyógytorna sok esetben rendkívül intenzív, sokrétű gyakorlatokat állít a középpontba, és folyamatosan alakul annak függvényében, hogy milyen ütemben javul a beteg állapota. Ha ugyanis a kezét már tudja használni a páciens, de a lábát még nem, akkor előbbi tornáztatását már saját maga – esetleg a családtagok segítségével – is el tudja végezni, a terapeuta pedig újabb területeket vehet célba az ingerek felélesztésének érdekében.

A beteg állapotának függvényében nem ritka, hogy gyógytornász felügyelete mellett vagy egyedül, de a gyakorlatokat napi 5-10-15 alkalommal is szükséges lehet megismételni, sőt olyan apróságokra is nagy figyelmet kell fordítani, mint a járás ismételt elsajátításához a megfelelő segédeszköz kiválasztása, vagy féloldali bénulás esetén a megfelelő fekvőhelyzet beállítása. A gyógytorna során az épen maradt végtagok is nagy szerepet kapnak, hiszen rengeteg terhet vesznek át – főleg az első hónapokban – a sérült oldalról.