Műtét utáni rehabilitáció

Bármilyen mozgásszervi műtétre is kerüljön sor, az operáció sikerességét nagyban befolyásolja, hogy a beavatkozás után milyen gyorsan és milyen hatékonysággal kezdődött meg a rehabilitációs folyamat. Legyen szó akár térd-, akár csípőtáji műtétekről, a rehabilitáció mindkét esetben rendkívül fontos, éppen ezért nem véletlen, hogy a gyógytorna megkezdésére rendszerint már az operációt követő első néhány napon sort kell keríteni, hiszen ez hozzátartozik a tökéletes gyógyulás folyamatához.

Már a műtét előtt érdemes gyógytornát alkalmazni

Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a gyógytorna alkalmazása sokkal jelentősebb eredményt hozhat, ha már a beavatkozás előtt is sor kerül gyakorlására, ami több szempontból is lényeges lehet. Elsődlegesen ugyanis egy adott probléma felmerülésekor a gyógytorna segítséget nyújt a fájdalom enyhítésében és elviselhetőségében, miközben a páciens arra is fel tud készülni lelkiekben és fizikálisan egyaránt, hogy milyen gyakorlatok várnak majd rá az operációt követően, egyáltalán miből is áll egy gyógytornás kezelés.

A műtét előtti gyógytornára azért kell különösen nagy figyelmet fordítani, mert a speciális mozdulatok révén a szöveteket és az izmokat felkészíthetjük a beavatkozásra, miközben növelhetjük állóképességünket, amire az operáció után különösen nagy szükségünk lesz majd. A korai funkcionális tréning megkezdését tehát érdemes már az operáció előtt beindítani, és a beavatkozás után már csak folytatni, amivel a tapasztalatok szerint lényegesen jobb eredmények érhetők el.

A műtét utáni rehabilitációról

A műtétek utáni rehabilitáció a gyógytorna tükrében nagyon sokféle lehet, de általában mindig a beavatkozástól, illetve az érintett területtől függ az eljárás menete. A térdműtét utáni gyógytorna esetén például már az operáció is meghatározhatja a rehabilitáció milyenségét, de az minden esetben azonos, hogy a mozgásnak minél előbb meg kell kezdődnie azért, hogy a felépülés gyors és sikeres lehessen. Ehhez hetente legalább három, legfeljebb öt alkalommal van szükség gyógytornászra, méghozzá a rendszeresen végezhető otthoni gyakorlatok mellett. A torna célja ilyenkor az, hogy megerősítésre kerüljön a combizomzat, stabilabbá váljon a térdízület, miközben a testrész újra visszanyeri korábbi mobilitását, ezzel könnyebbé téve a hétköznapi mozgást vagy a sportot.

Szintén más eljárást kell alkalmazni olyan esetben, ha a szervezetbe műtéti úton valamilyen protézis került. Erre rendszerint az idősebb korosztályt érintő, különféle kopásos betegségek apropójából lehet szükség, és a műtétet követő gyógytornát bár itt is minél előbb meg kell kezdeni, rendszerint azonban csak a sebgyógyulás és sebfájdalom eltűnését követően kerül rá sor. A tornát ilyen esetekben előbb kímélő gyakorlatokkal indítják – többnyire valamilyen segédeszközzel –, hogy a műtött végtag mielőbb visszanyerhesse funkcióját, és ha ez megtörtént, csak utána következhet a terhelés.

Fontos az önszorgalom is

A műtét utáni rehabilitációk minden esetben a gyógytornász instrukcióival történnek, hiszen az érintett végtag mozgatását és terhelését főként az első napokban kizárólag a műtéti megoldások és rögzítések függvényében szabad kivitelezni. Az első gyógytornák után azonban, miután a végtag lassacskán már visszanyerte eredeti funkcióját, a terapeuta rendszerint meg is tanítja a betegnek a legalapvetőbb gyakorlatokat annak érdekében, hogy a sikeres felépülés reményében a konzultációk és a közös tornák mellett is lehetősége legyen a páciensnek gyógytornázni. A rendszeres otthoni torna ugyanis segíti az operált izmok és ízületek jelentősebb rehabilitációját, hiszen ezzel nem csak erősíthetjük, hanem mozgékonyan is tarthatjuk a problémás végtagokat, ami elengedhetetlen lesz a fájdalom legyőzéséhez, valamint az érintett végtag egykori funkciójának visszanyeréséhez.